Harminc fok.- jegyezte meg Bölöki a kopó. Vagy még annál is több.- tette hozzá. Mert hát persze, hogy nyár volt. Mi más. Júniusban annak kell lennie. Vagyis illene. Te menj oda! Nem, te menjél, te két lágytojásnyival idősebb vagy! Jajj, nem hiszem el, hogy mindig én! A kiscsibék azon tanakodtak ki is meri megkérdezni, amit már igazán meg kellene. Csirippiegy odatipegett, és kihúzott madárháttal feltette a kérdést. Hol volt a tavasz? Igen, igen...miért tűnt el?- zengte mögötte Csirippikettő és Csirippihárom, és Csirippinégy. Bölöki, legyél olyan kedves megmondani!!Légysziiii!!- kérlelte Csirippiegy. Tudod a Mamánk rettentő elfoglalt a "tyúk vagy a tojás" kérdéssel, és nem akartuk még ezzel is terhelni a tyúk-agyát. Ezért jöttünk el hozzád.- fűzte hozzá hízelgően a legfrissebb naposcsibe. Hát...öööö...- húzta össze gumiszerű orra alatti száját Bölöki, aki éppen nagyon okosnak akart tűnni. Hamár ilyen megtiszteltetés érte. Az úgy van, illetve volt..vagyis lesz...szóval azt hallottam..de nem biztos forrásból...vagyis nem is hallottam..olvastam....hogy hát..ööö.. Szóval te sem tudod!- szontyolodott el Csiripiegy. Aztán Csirippikettő, Csirippihárom, és végül Csirippinégy. De, én tudom, csak nem tudom elmondani! - vágta rá Bölöki, aki a rádióban hallotta ezt a technikát. Amit "asszemígy" kommunikációnak neveztek. Tényleg?- kérdezték csodálkozva. Akkor most mi legyen?- tették hozzá. Hát..hallgassunk együtt..hátha kijön. Így is lett. Ott ültek, három hónap, és három napon át. Csendben, libasorban. Várva a válaszra. Néha ránéztek, ő biccentett, hogy még semmi. És ültek tovább, hallgatagon. Amikor Csirippiegy kissé félve megkérdezte. ÖÖ..frissíteném a kérdést....hoval lett az ősz? Hova?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése